Kivonat:

A füsti fecskék (Hirundo rustica) evező- és faroktollain a tolltetvek (Phthiraptera) karakterisztikus lyukakat rágnak. A toll-lyukak száma korrelál a tolltetű fertőzöttség intenzitásával, így a toll-lyukak megszámolásával a fertőzöttség jól becsülhető. A magasabb tolltetű fertőzöttségi intenzitás a füsti fecskék túlélési és szaporodási esélyeit is csökkenti. A hosszabb szélső faroktollú füsti fecske hímek kevésbé fertőzöttek, mint a rövidebb farkúak, így a szélső faroktollak hossza a fertőzöttség megbízható jelzéseként szolgálhat a tojók számára. Munkánkban vizsgáltuk, hogy a költési időszak során, a vonulási időszakra megváltozik-e a költő populációkban kimutatott negatív korreláció a szexuális szignálok és a tolltetű-fertőzöttség között. Költési időszakban és vonulási időszakban jelölt füsti fecskéken összehasonlítottuk a toll-lyukak gazdaegyedek közötti eloszlását, a fertőzöttség mérőszámait és összefüggését a szexuális szignálok kifejezettségével. A költő hímeknél negatív korrelációt találtunk a farokhossz és a toll-lyukak száma közt, a vonuló hímeknél azonban ez az összefüggés nem volt kimutatható. Hipotézisünk szerint a költési időszak során a „vonzóbb” hímek gyakrabban és több fajtárssal kerülnek fizikai kontaktusba, mint „kevésbé vonzó” társaik, így ezek során nagyobb esélyük van tolltetvekkel fertőződni, ezáltal a költési időszak elején lévő fertőzöttségbeli különbség a vonulási időszakra lecsökkenhet. Ugyanakkor a minták különböző összetétele (a vonuló csapatokhoz magányosan költő madarak is társulnak) is hozzájárulhat a kapott eredményhez.