Kivonat:

Azon harkályfajok, amelyek odúit gyakran elfoglalják a seregélyek (Sturnus vulgaris), széleskörűen elterjedtek, és élőhelyhasználat szempontjából generalisták. Ilyen például a hasonló vagy a seregélynél alig nagyobb testmérettel rendelkező nagy fakopáncs (Dendrocopos major) Európában, az aranyküllő (Colaptes auratus), a karolinai (Melanerpes carolinus) és a vörösfejű küllő (M. erythrocephalus) Észak-Amerikában. Az odúk elfoglalása nagyrészt emberlakta/alakította élőhelyeken jellemző, ahol legelők, sportpályák és olyan nyílt területek találhatóak, melyek táplálkozási lehetőséget biztosítanak a seregélyek számára. A seregélyek elsősorban a magasabban, szabadon elhelyezkedő, és testméretükhöz mérve relatíve kisebb átmérőjű bejárattal rendelkező odúkat részesítik előnyben. Az odúk elfoglalása nagyban függ az időzítéstől: akkor a legeredményesebb, amikor az odú már kész van, de a harkályok még nem kezdtek tojást rakni. Úgy tűnik, hogy a seregélyek hozzájárulnak a harkályok ember uralta területeken bekövetkező populációinak csökkenéséhez. Azonban a harkályok élőhelyeinek megszűnése és feldarabolódása ennél komolyabb problémát jelent, hiszen a seregélyek számára kedvezőbb élőhelyi feltételek a harkályok számára csökkenő élőhelyminőséget jelentenek. Az egyetlen harkályfaj, amely a kihalás szélére került a seregélyek odúelfoglalásának köszönhetően, kis populációval rendelkező, szigetlakó faj. A ritka, szigetlakó fajok védelme, mint például a Fernandina-küllő (Colaptes fernandinae) Kubában, nagyban függ attól, hogy mennyire vagyunk képesek megakadályozni a seregély vagy más agresszív fajok odúfoglalási tevékenységét.

Az odúfoglalások megértéséhez figyelembe kell venni mind a harkályok, mind a seregélyek populációinak múltbeli ingadozását, valamint a harkályok és seregélyek élőhelyhasználatát. A harkályokra és más odúlakó fajokra irányuló természetvédelmi törekvésekben – a fa-, erdő- és ökoszisztéma-gazdálkodáson keresztül – ösztönözni kell a holt faanyag mindenkori jelenlétét, a hosszú, egybefüggő sávok biztosítását, melyekben különböző fafajok és öreg növényzet is megtalálható, úgy, hogy a területek közötti erdőkapcsolatok biztosítva legyenek.