Kivonat:

Szibériában fészkelő kilenc énekesmadár – vastagcsőrű nádirigó (Iduna aedon), keleti foltos nádiposzáta (Acrocephalus bistrigiceps), csíkos tücsökmadár (Locustella certhiola), foltos tücsökmadár (L. lanceolata), vándorfüzike (Phylloscopus inornatus), északi füzike (Ph. borealis), barna füzike (Ph. fuscatus), vastagcsőrű füzike (Ph. schwarzi), szalagos füzike (Ph. plumbeitarsus) – őszi vonulási fenológiáját vizsgáltuk és összehasonlítottuk őszi vonulásdinamikai jellemzőiket az európai megkerülésük idejével. A vizsgálatokat az Oroszország Amur menti részén elhelyezkedő Muraviovka Parkban végeztük 2011–2014-ben, az őszi vonulás során. A madarakat japán típusú függönyhálókkal fogtuk, és egyedileg számozott gyűrűvel jelöltük. A vonulás jellemzésére a vonulás időzítését, intervallumát, csúcsát, a visszafogott madarak százalékát, a befogás és visszafogás közötti átlagos időtartamot használtuk. A vizsgált fajok vonulása különbözött mind az időzítés, mind az intervallum (30–67 nap), mind a vonulási csúcs (augusztus 14. – szeptember 17.) vonatkozásában. 

Az elterjedési terület méretét és elhelyezkedését, az európai megkerülések idejét és évi mintázatát figyelembe véve a legtöbb vastagcsőrű nádirigó, csíkos tücsökmadár, barna füzike, vastagcsőrű füzike, szalagos füzike példány a szibériai ciklonok hatása miatt juthat el Európába. A vándorfüzike esetében minden egyéb tényező (reverz vonulás, időjárási tényezők, nagy diszperziós elmozdulások) szerepet játszhatnak. Az északi füzike és a foltos tücsökmadár skandináviai fészkelőállománya miatt a diszperziós mozgásból eredő megkerülés a legvalószínűbb. A keleti foltos nádiposzáta költési areája kicsi és a legkeletebbi előfordulású, valószínűleg ezért nincs európai megkerülése.