Kivonat:

Az 1960-as évek elejére úgy tűnt, hogy a vándorsólyom (Falco peregrinus anatum) Virginia államból kipusztult, mint költő faj. 1978-ban elindult egy energikus visszatelepítési program, ami magában foglalta 115 fogságban felnevelt madár parti síkságon (1975–1985), és 127 madár hegyvidéki régióban (1985–1993) történő szabadon engedését. Az első territórium foglalást 1979-ben, az első költési kísérletet pedig 1982-ben írták le. Nyomon követtük a létrejött költőállomány méretét, elterjedését, költési sikerét és a fészekalapok típusát 1979–2016 között. Az állomány először egy alapítási fázison ment keresztül (1979–1993), amikor az állomány mérete 3,8 évenként duplázódott meg, majd a konszolidációs fázis következett (1994–2016), amikor az állomány duplázódási ideje 23,1 évre nőtt. 2016-ra az államban 31 költő pár volt. Az egy egyedre vetített szaporodási ráta jelentősen növekedett a vizsgált időszak alatt 0,89-ről (1979–1993) 1,86-ra (1994–2016). Az átlagos költési siker ugyanezen időszak alatt 67,1%-ról 82,7%-ra emelkedett. Költési kísérletek (n = 469) tornyokon (52,1%), hidakon (26,1%), épületeken (4,1%) és egyéb ember alkotta építményeken (13%) voltak és csak 4,7% volt természetes sziklákon. A populáció önfenntartónak bizonyult, 1999 óta minden évben 1,5 fióka/pár reprodukciós rátával. Továbbra is némi aggodalomra ad okot természetvédelmi kezelés szempontjából, hogy a visszatelepítés óta csupán a territóriumok 8,9%-a és a költési kísérletek 4,7%-a fordult elő az eredeti hegyvidéki költőterületeken.