Kivonat:

A fiókamelengetési periódusban a fészkek hatnapos korareggeli hűtésével azt vizsgáltuk, hogy a tojók a rendelkezésükre álló kompenzációs lehetőségekből melyiket választják, s az energiaigény növelése megmutatkozik-e a testsúlyváltozásaikban a kelés utáni héten. A hűtött fészkekben a tojók rövidebb futamokban melengettek, az összes melengetés viszont nem volt kevesebb. A kontrollcsoporthoz képest a látogatásszám 1,6-szorosára növekedett, tehát a hűtött fészkű tojók táplálékkeresési ideje két látogatás közt lerövidült. Az adaptív súlyvesztés hipotézise szerint a súlyvesztés magyarázata, hogy a kisebb testsúly egyaránt csökkenti a repülés energia költségét és a prédává válás kockázatát. A stressz-hipotézis szerint a fiókák melengetésének idő- és energiaigényessége és a táplálkozási lehetőségek limitált volta magyarázza a súlyvesztést. A hűtött fészkű tojók 0,75 grammal több tömeget veszítenek, mint a kontroll tojók a fiókák kelését követő héten. Egy tojásokon kotló, egyetlen fiókával rendelkező, hűtött fészkű tojó is veszített testtömegéből ebben a szakaszban. Eredményeink alapján úgy gondoljuk, hogy a testtömegvesztés mindenképpen, még egy fióka kikelése esetén is bekövetkezik, de mértékét, időzítését befolyásolják a fiókanevelés körülményei, a melengetés energiaszükséglete is.