Kivonat:

A himalájai füzike az elmúlt évekig a vándorfüzike (Phylloscopus inornatus) alfajaként volt ismert. Önálló fajként 1994 óta ismerik el, költő és telelő területeik eltérése és a territoriális énekük különbözősége alapján szeparálva az előző fajtól. Vizsgálatunk célja e faj vonulásának és biometriai jellemzőinek leírása és elemzése volt. Vizsgálatainkat a Mongol Altájban futó Khovd folyó völgyében, a folyó partján elterülő ártéri bokorfüzesben végeztük, ami a félsivatagos környező területben az egyetlen lehetséges vonulási terület füzikék számára. A madarakat függönyhálókkal fogtuk be, amelyek az egész időszak alatt megszakítás nélkül ugyanazokon a helyeken álltak. Két hónapos periódus alatt (1996 augusztus 1. - 1996 október 5.) a faj 2120 egyedét fogtuk meg és 95 példányt fogtunk vissza. A madarakat jelölőgyűrűvel láttuk el, és a biometriai adatok felvétele - szárnyhossz, 3. evező hossz, szárnyformula, csüd hossz, testtömeg, zsír kategóriák - után szabadon engedtük. E fajnál kor- és ivarhatározás külső bélyegek alapján nem lehetséges. A vonulás gyors, a madarak rövid időt töltenek a területen, testtömegüket nem növelik. A napi fogás dinamikája, a visszafogások és a visszafogott madarak tartózkodási ideje alapján két vonulási hullámot (augusztus 16.-szeptember 17. és szeptember 18.-október 3.) lehetett elkülöníteni. A vonulási hullámok kialakulásának okait három hipotézis alapján vizsgáltuk: A populációs különbségek (1), a különböző korcsoportok eltérő vonulási időzítése (2), vagy az ivarok eltérő vonulási időzítése (3) határozzák meg a kialakuló mintázatot. A vonulás általános képe alapján a vizsgálati terület fontos szerepet játszik a faj vonulásában, de csak mint átvonuló nem pedig mint táplálkozó, zsírfelhalmozó terület. A két vonulási hullám madarainak átlagos morfológiai különbsége - a fent tárgyalt hipotézisek alapján - az ivarok eltérő vonulási viselkedésével magyarázható.