Kivonat:

1995-97 tavaszán 569 sarlós partfutót (Calidris ferruginea) fogtunk Tunézia északi tengerpartján, a Cap Bon félsziget keleti oldalán, Korbától északra. Az éjszaka, függönyhálóval befogott madarakat meggyűrűztük, mértük testtömegüket, szárnyhosszukat és csőrhosszukat. Az ivarokat szárny és csőrhosszuk méreteikből Engelmoer (in Wymenga et al. 1990) módszere alapján különítettük el. Összehasonlítottuk az ivararányok szezonális változását, az évenkénti érkezési és indulási testtömeget, a pentádonkénti átlagos testtömeg és átlagos szárnyhossz eloszlást és ezek szezonális változását. Az innen induló madarak potenciális repülési távolságát két becsült repülési sebesség értéket (60 ill. 75 km/h) használva Castro & Myers (1988,1989) módszere alapján számoltuk. Az érkező madarak testtömegét a legkönnyebb 10%, az indulási testtömeget a legnehezebb 10% alapján becsültük. Az ivararányok évente különböztek. Egy szezonon belül a vonulás kezdetén tapasztalt hím dominancia kiegyenlítődött. A pentádonkénti átlagos testtömeg mind a tojóknál, mind a hímeknél szignifikáns növekedést mutatott 1997-ben, míg 1996-ban nem szignifikáns csökkenést. A szárnyhossz változásának irányai a testtömegével megegyezők, de nem szignifikánsak. A tojóknál minden évben emelkedett a napi átlagos testtömeg,: a hímeknél 1997-ben növekedett, míg a másik két vizsgálati évben csökkent. Az alsó és felső testtömeg értékek eltérése miatt a becsült repülési értékek évente és ivaronként eltértek, de mind meglehetősen magas értéket adtak (2752-4024 km). A becslések szerint a vizsgálati területen a madarak képesek elég tartalékot gyűjteni ahhoz, hogy képesek legyenek átrepülni a Földközi tengert és Európa nagy részét egyetlen "ugrás"-sal, és elérjék az észak-európai tengerpartokat.