Abstract:

Jelen dolgozatban a Kárpát-medencében izoláltan fészkelő csilpcsalpfüzike populá-
ció szárny- és/vagy farokhossz alapján statisztikai módszerekkel történő ivari elkülönítésének lehetőségét és az eredmények felhasználhatóságát vizsgáltuk. Az adatokat a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozó Ócsai Tájvédelmi Körzetben működő Ócsai Madárvártán gyűjtöttük 1984–2007 között. A madarakat függönyhálóval fogtuk be, egyedileg számozott jelölőgyűrűvel láttuk el. A méréseket 1 mm pontossággal végeztük. A korcsoportokat a tollazat állapota alapján különítettük el. A dolgozatban csak az öreg madarak adatait használtuk. Az elemzések során összesen 2902 (tavaszi időszak: 1574, őszi időszak: 1328) madár adataival dolgoztunk. Tavaszi vonulási időszaknak az év 130. napja (május 7.) előtti időszakot, őszinek pedig a 240. nap (augusztus 29.) utánit tekintettük. A csilpcsalpfüzikék szárny- és farokhossz eloszlása két átfedő, normális eloszlás keverékének tekinthető. Ezt kihasználva, az ún. modell alapú klaszterezéssel sikerült mind szárny-, mind farokhossz, illetve mindkét biometriai változó segítségével nagy pontossággal meghatározni a madarak ivarát, majd az ivararányt. A bizonytalanság a szárnyhossz alapú klasszifikálás esetén volt a legkisebb, viszont a szárny- és farokhossz alapú klasszifikálás finomabb besorolást tett lehetővé. Mind a tavaszi, mind az őszi vonulás során befogott madarak között nagyobb volt a hímek részesedése, mint a tojóké. Az arány tavasszal átlagosan 45:55%, ősszel 33:67%. Utóbbi időszakban az évek során az arány a hímek javára változott. A hímek és tojók szárnyhosszában nem volt kimutatható változás a 23 év során, de az ivari megkülönböztetés nélkül elemzéskor szignifikáns növekedést tapasztaltunk. Ennek oka a hosszabb szárnyú hímek arányának szignifikáns növekedése. Összességében megállapítható, hogy a Kárpát-medencében fészkelő csilpcsalpfüzikék ivara biometriai jellemzőik alapján nagy biztonsággal megállapítható. A tavaszi és az őszi vonulás során kimutatott ivararány eltolódásának lehetséges oka a protandria és protogynia, az ivarok eltérő vonulási stratégiája. Az ivaronkénti elemzésekkel elkerülhetők az ivararány változásából adódó olyan látszólagos trendek kimutatása, mint pl. a szárnyhossz időbeli növekedése.