Scientific Journal of the BirdLife Hungary

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület tudományos folyóirata

Ornis Hungarica. vol.21(1). (2013) p.1-11.

Relationship between vegetation structure and abundance of Great-spotted Woodpeckers (Dendrocopos major) in a mosaic habitat
Gábor Ónodi, Tibor Csörgő

Cikk letöltése: [pdf] (1161 Kb)

Kivonat:

Vizsgálatainkat az Ócsai Tájvédelmi Körzet területén végeztük, egy posztglaciális reliktum lápszegélyen. A terület beerdősülése a tőzegbányászat befejeztével kezdődött el. Mára mozaikos, kis facsoportokból álló ligetes fás vegetáció alakult ki. A munka során az Ócsai Madárvártán 1984-2010-ig, 120 db függőnyhálóval befogott és meggyűrűzött nagy fakopáncsok adatait dolgoztuk fel. A nyolc eddig megjelent harkályfaj közül a nagy fakopáncs a leggyakoribb, erről a fajról gyűlt össze eddig a legtöbb adat, ezért lett ez a vizsgált faj. A következő kérdésekre kerestünk választ: az erdősülés üteme mentén hogyan változott a vizsgált faj éves egyedszáma? Milyen az egyedszámok szezonális mintázata? Korrelál-e a fogásszám a hálók melletti fák magasságával? A vizsgálati periódusban 1411 fogási adat gyűlt össze a vizsgált fajról. A szukcesszió ütemét 1979, 1992, 2000, 2005 és 2010-ben készült légifotók alapján becsültük meg. A vegetáció magasságát a 12 m-es hálók mentén, a háló mindkét oldalától 5 és 10 m-re, 4 m-es szakaszokban mértük meg. Az évenkénti egyedszám pozitívan korrelált az erdősülés ütemével. A legtöbb madár a júliustól októberig tartó diszperziós időszakban jelent meg, és csak rövid ideig tartózkodott a területen, mivel a revírek a rezidens egyedek által már telítettek voltak. A fogásszámok pozitívan korreláltak a vegetáció magasságával, de a vegetáció számos más jellemzője is befolyásolta az egyedek élőhely preferenciáját, pl. preferált fafajok, illetve táplálékban bővelkedő holtfák jelenléte.