Kivonat:

A legtöbb mérsékelt övi madárfaj életciklusában alapvető szerepet tölt be a vonulás. A rendszeres, nagy kiterjedésű mozgások, melyek a mérsékelt övi vonulási rendszereket jellemzik, egyes feltételezések szerint a trópusi fajok poszt-glaciális, északi irányú terjeszkedésével párhuzamosan jelentek meg. Ezen felül a vonulás előfordulását számos ökológiai tényező is befolyásolhatja, mint például a környezet szezonalitásának mértéke vagy a téli túlélést befolyásoló tényezők. A vonulás eredete és evolúciója ezért csak úgy érthető meg, ha a madarak biogeográfiai történetiségét és ökológiáját filogenetikai kontextusban tanulmányozzuk. Jelen vizsgálatban a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) vonulásának evolúcióját elemeztük komparatív módszerekkel. Első lépésben létrehoztunk egy fosszilis adatok alapján datált molekuláris törzsfát, amelyen jellegrekonstrukciót végeztünk és rekonstruáltuk a fajok ősi elterjedési területét. Az elemzéseink alapján a vonulás többször alakult ki a ragadozók esetében, legkorábban a héjaformákon (Accipitrinae) belül, vélhetően a Miocén közepén. A legtöbb esetben a vonuló leszármazási vonalak nem vonuló őseinél trópusi elterjedésre következtethetünk. A direkcionális evolúciós teszt alapján a vonulás a trópusokon jelent meg és megnövelte a mérsékelt égöv kolonizációjának rátáját. Eszerint tehát a mérsékelt övi ragadozómadár fajok vonuló trópusi fajok leszármazottainak tekinthetők, melyek az erősen szezonális, északi élőhelyek irányába terjeszkedtek. Végezetül negatív kapcsolatot találtunk a vonulás megjelenése és a táplálékspecializáció mértéke között.