Kivonat:

A 19-20. század fordulóján a Kisalföld túzokállománya még mintegy 4000 példány volt. 1990-re ebből a létszámból már csak mintegy 100 példány maradt fenn Magyarország és Ausztria területén. A sok negatív tényező közül napjainkban a kedvezőtlen vetésszerkezet, az intenzív termesztéstechnológiák és a predáció fejti ki a legnagyobb nyomást a túzokpopulációra. Az elmúlt évtizedekben a faj fészkelőhely váltását figyelhettük meg a természetszerű élőhelyek rovására, egyszersmind a szántóföldi habitatok javára. A váltás utóbbi élőhelyek kedvezőbb struktúrájával, mikroklímájával, valamint jobb növényi és állati eredetű táplálék kínálatával magyarázható. Ebből az ökológiai csapdából csak aktív, a konfliktusokat feloldó túzokvédelmi tevékenységgel tudunk kikerülni. 

E célt szolgálja a Mosoni-sík északi részén, a Lajta-Hanság Zrt. területén 1992-ben alapított MOSON Project, melyhez csatlakoztak a későbbiekben osztrák területek is. E területen az említett 100 példányból 20 madár élt. A túzok és a koegzisztens apróvad fajok érdekében végzett aktív élőhelygazdálkodás (mindenekelőtt a set-aside területek dominanciája), valamint predátor (főként róka) kontrol azt eredményezte, hogy a túzokpopuláció az 1990-es évek végére elérte a 120-130 példányt, ami a terület eltartó képességének tekinthető. Ezt követően a faj mind magyar, mind osztrák területen újabb területeket foglalt vissza, s mára a térség túzokállományát mintegy 400 példányra becsüljük. 

A Mosoni-sík 1998-ban IBA (HU-001), 2004-ben pedig Natura 2000 terület lett.