Scientific Journal of the BirdLife Hungary

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület tudományos folyóirata

Ornis Hungarica. vol.25(2). (2017) p.11-22.

Demographic data on the Little Owl (Athene noctua) in Upper-Kiskunság (Hungary)
Dániel Hámori, Dániel Winkler & Csaba Vadász

Cikk letöltése: [pdf] (679 Kb)

Kivonat:

Vizsgálatainkkal a kuvik (Athene noctua) felső-kiskunsági populációjára jellemző átlagos fészekalj-méretet, valamint a korspecifikus, éves túlélési rátákat kívántuk meghatározni. A 2005 májusa és 2017 áprilisa közötti időszakban a Felső-Kiskunságban 640 egyedet fogtunk meg, a visszafogásokkal együtt összesen 746 alkalommal. A madarak fémgyűrűvel történő jelölése és visszafogásaik első sorban a vizsgálati területre kihelyezett mesterséges kuvikodúkban (március-június), vagy azok 168 méteren belüli környezetében történtek. A fogás-visszafogási adatokat nyílt populációs Jolly-Seber módszerrel elemeztük, az alternatív modellekben az egyedek túlélését magyarázó tényezőként a korcsoportot, az évhatást, valamint ezek kombinációját szerepeltettük. A modellek összehasonlítására az AICc értékeket használtuk, a szignifikáns magyarázóerővel bíró alternatív modellek átlagolásával állítottuk elő a végleges modellt, illetve annak paraméter értékeit. A vizsgált populációban az átlagos fészekalj-méret 3,78 ± 0,76 SD fióka/fészek volt. Az átlagos, apparens túlélési ráta (amely a mortalitást és a permanens emigrációt nem különíti el) a fióka kortól a 2y korban bekövetkező, első revírfoglalásig becsült értéke 9,47% ± 2,99% SE, míg az 1+ korú egyedek esetében az átlagos éves apparens túlélési ráta becsült értéke 82,74% ± 8,46% SE volt. A túlélési ráta ivarfüggését a tojó és a hím ivarú öreg madarak költőodúban történő tavaszi megfogásának jelentősen eltérő megfogási valószínűsége miatt nem vizsgáltuk. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján azonban leszögezhető, hogy a korai (február-márciusi) ellenőrzések során általában mind a két ivar egyedei a költőládában tartózkodnak, és a megfogás nem befolyásolja negatívan a költési sikert. Az eredmények azt támasztják alá, hogy a Felső-Kiskunságban a kuvik állomány stabil, az emigráció és a mortalitás elkülönítése nélkül is enyhe növekedő tendenciát mutat. A kihelyezett mesterséges költőládák igen magas elfoglalási aránya azonban azt is jelzi, hogy a költésre alkalmas helyek száma fontos limitáló tényező lehet a vizsgált állomány esetében.