Kivonat:

A gyöngybagoly (Tyto alba) köpetek elemzésével kimutatható a vadászterületükön előforduló kisemlősök faj- és egyedszáma. Ezt az indirekt módszert alkalmaztuk a kevésbé kutatott Zala megyei kisemlősfauna felmérésére. A kisemlősök fajszáma és gyakorisága függ a gyöngybaglyok vadászterületeinek tájszerkezetétől és mintázatától, ezért a köpetgyűjtés helyétől kb. 2 km sugarú körben elemeztük a táj jellemzőit. 2016-ban 13 településről 1106 köpetet gyűjtöttünk. Az előkerült 3022 zsákmányállat maradványainak több mint 98%-a kisemlős volt. A 21 azonosított faj között volt a ritka fehértorkú denevér (Vespertilio murinus), valamint egy, a megyére nézve új faj, a güzüegér (Mus spicilegus). Az egyes mintavételi helyek kisemlős faunájának diverzitása és a gyöngybaglyok vadászterületeinek mozaikossága (eltérő tájszerkezetű területfoltok száma) között pozitív korrelációt mutattunk ki. A közönséges erdeiegér (Apodemus sylvaticus) relatív gyakorisága pozitív kapcsolatban állt a táj mozaikosságával, míg a keleti cickány (Crocidura suaveolens), a Miller-vízicickány (Neomys anomalus), a pirók erdeiegér (Apodemus agrarius) és a törpeegér (Micromys minutus) relatív abundanciája nagyobb volt a homogén jellegű vadászterületeken. Egyes kisemlős fajok relatív gyakorisága és a baglyok potenciális vadászterületének tájszerkezete között szignifikáns összefüggéseket állapítottunk meg, amelyek többsége összhangban volt egyes fajok élőhely preferenciájával. Eredményeink rámutatnak arra, hogy a gyöngybaglyok zsákmányösszetétele az egyes kisemlős fajok egyedszámának megoszlásán keresztül tükrözi a tájhasználatot és így ez a módszer tájökológiai elemzésekre is alkalmas.