Kivonat:

A szerző asszisztenseivel monitorozta a vándorsólyom (Falco peregrinus) elterjedését a Mackenzie folyó teljes hosszán, Kanada északnyugati területein 1966 és 2018 között. A folyó 1600 km-en keresztül átszeli Kanada arktikus területeinek nyugati részét a Nagy-Rabszolga-tótól a Beaufort-tengerig, és nagyjából párhuzamosan a Mackenzie hegylánc keleti lejtőivel az É 61° és az É 68° szélesség között. Minden felmérés alkalmával az összes potenciális fészkelőhelyet ellenőriztük. Az elfoglalt fészkelőhelyek száma (ahol legalább egy madarat láttunk) az 1966-ban számlált 12-ről az 1972-es évre a legalacsonyabb 7-re csökkent. 1990-ben 37 elfoglalt fészkelőhelyet számláltunk, és 2018-ra is a legmagasabb számlálási érték 75 volt 2010-ben. A sikeresen költő párok száma változó volt, az 1972-es legalacsonyabb 5-től a 2011-ben számlált legmagasabb 58-ig. 

Az átlagos fiókaszám 2,43 volt sikeres fészkelésenként 1990 és 2018 között (kivéve 2012). Az átlagos fiókaszám 1,4 volt elfoglalt fészkelőhelyenként ugyanezen időszak alatt. Az énekesmadár zsákmányellátottság recens növekedése – ami az elmúlt évtizedek kiterjedt erdőtüzeinek köszönhető – a legutóbbi jelenség, ami befolyásolja a sólymokat (személyes megfigyelés). A vándorsólymok zsákmányállatait egy négy éves időszakon keresztül vizsgáltuk, amikor a zsákmány 20%-a énekesmadár volt. Két faj, a búbos réce (Aythya affinis) és a sárgalábú cankó (Tringa flavipes) tette ki a táplálék 25%-át.