Kivonat:

A kirepülés utáni diszperzió egy meghatározó szakasza a vándorsólyom életmenetének, azonban, a fokozott kutatási aktivitás ellenére sem ismerünk alapvető információkat erről a periódusról az európai populációk esetében. Tizenkilenc Szicíliában és a Lipari-szigeteken (Olaszország) műholdas jeladóval jelölt vándorsólymot követtünk kirepülés utáni diszperziójuk során. Ezt az életszakaszt három periódusra osztottuk: kirepülés utáni korai periódus (post-fledging dependence period, PFDP), kóborlás és telelés. A PFDP periódus átlagosan 47 ± 16 napig tartott, mialatt a fiatal sólymok nagyon kis távolságra (0,167 km) távolodtak el a fészektől, annak csak a közvetlen környékét fedezték fel (0,226 km²), és az ivarok sem különböztek ezekben a paraméterekben. A kóborlási fázis jelentős egyedi variabilitást mutatott 23,97 km medián eltávolodással. Mind a PFDP, mind a kóborlási fázisban a sólymok mozgása ÉÉNY-KDK irányt vett fel. Mindössze 5 egyed hagyta el rövid időkre Szicíliát. Az első telükön a fiatal vándorsólymok átlagosan 135,65 ± 82,31 km² területen, elszórtan tartózkodtak a szigeten, jellemzően nyílt élőhelytípusokat – mint a gabonaföldek, gyümölcsfás ligetek és egyéb mozaikos mezőgazdasági területek – preferálva. Bár az egyedek különböztek az elfoglalt élőhelytípusok összetételében, a városi élőhely volt a leggyakrabban, míg az erdei élőhely a legritkábban használt. Éjszakázóhelynek sziklákat, sziklafalakat és elektromos oszlopokat használtak, a kóborló és a telelő időszakban egyaránt. Ezen helyek használatának gyakorisága azonban statisztikailag nem különbözött az egyedek, ivarok és életszakaszok között. Csupán két fiatal sólyom használta kimagaslóan gyakran az elektromos oszlopokat, míg egy a sziklákat preferálta éjszakázóhelyként. Tanulmányunk elsőként közöl részletes leírást a vándorsólyom mediterrán populációjának kirepülés utáni diszperziójáról.