Kivonat:

A közlekedési infrastruktúra – például a vasút- és úthálózat – legtöbbször negatív hatással van a természetes környezetre. Ezeknek az ember alkotta létesítményeknek a faunákra nézve azonban pozitív hozadéka is lehet, melyet e vizsgálat is igazol. A kutatás során azt tanulmányozták, hogy az egyes madárfajok hogyan használják a vasútállomásokat – mint az ember által létrehozott struktúrákat – egy városi-vidéki gradiens mentén, az indiai Kolkata külvárosában. A teljes vizsgálati időszak alatt kilenc különböző vasútállomás mentén összesen 12 rendbe tartozó 43 madárfajt és 26 családot figyeltek meg. A fajösszetételben az énekesmadár-alakúak rendje (Passeriformes) dominált 18 különböző fajjal, 11 különböző családból. A városi vasútállomásokon összesen 23 madárfajt (22 nemzetség és 14 család), az elővárosi vasútállomásokon összesen 35 madárfajt (32 nemzetség és 22 család) dokumentáltak. A vidéki régió vasútállomásai mutatták a legmagasabb fajszámot, a családokat tekintve pedig a legnagyobb abundancia értéket: ebben a térségben összesen 36 madárfajt észleltek 32 nemzetségből és 23 családból. Az elővárosi és a vidéki vasútállomások fajösszetételükben hasonlóbbak voltak. A helyszínektől függetlenül a teljes vizsgálati időszak alatt az indiai varjú (Corvus splendens) volt az uralkodó faj, amelyet a pásztormejnó (Acridotheres tristis) követett. Körülbelül 18 faj mutatott csökkenő populációs tendenciát a globális populáció trendelemzés alapján. Valamennyi vasútállomáson a mindenevők domináltak. A vidéki régiókban nagyobb számban voltak jelen magevők, a városi régiókból hiányoztak a nektárevők. Nyilvánvalóvá vált, hogy a vasútállomások pozitív hatást gyakorolnak a madárfajok együtteseire, és a kedvező állapot megfelelő környezetvédelmi tervezéssel és környezetgazdálkodással – beleértve a városok zöldítését is – hosszú távon is fenntartható lehet.