Kivonat:

A talajon költő ritka és veszélyeztetett madár- és hüllőfajok fészkeit gyakran kerítésekkel, rácsokkal és különböző repellens anyagokkal próbálják megvédeni a predátoroktól. Egyes kísérletek eredményei az emberszag repellens, mások attraktáns funkciójára utalnak. Célunk az volt, hogy megvizsgáljuk, a talajfészkek mennyire hatékonyan védhetők a predátoroktól, ha emberi hajjal szórjuk körbe őket. A kísérletet egy keményfás tölgy-kőris-szil ligeterdőben hajtottuk végre. A vizsgálathoz összesen 90 mesterséges fészket használtunk 1 fürj- és 1 gyurmatojással: 30 fészket vadkerítéssel védtünk, 30 fészket emberi hajjal szórtunk körbe, és 30 fészket nem védtünk (kontroll). A predátorok 24 nap alatt a vadkerítéssel védett fészkek 23%-át, a nem védett fészkek 40%-át és a hajjal körbeszórt fészkek 47%-át fedezték fel és károsították a tojásokat. A vadkerítéssel védett fészkekben a fürjtojások napi túlélési rátája szignifikánsan magasabb volt, mint a hajjal körbeszórt fészkekben lévőké. A fürjtojások csak 18%-a, míg a gyurmatojások 36%-a sérült. Ez a különbség azzal magyarázható, hogy a kis testű madarak és emlősök átjuthattak a vadkerítésen és nyomokat hagytak a gyurmatojásokon, de nem tudták feltörni a fürjtojások héját. A vadkerítésen belül a sűrűbb növényzet jobb fészkelési feltételeket biztosíthat és nagyobb költési sikert eredményezhet. Az emberi haj reppellens szerepét nem bizonyítottuk, inkább bizonyos esetekben attraktáns szerepére utaló jeleket tapasztaltunk, például a kis testű madarak elhordták a kihelyezett hajat és fészeképítéshez használták.