Kivonat:

Az Atlasz-küllő (Picus vaillantii) elsődleges odúköltő, azaz odúkészítő faj, amely Észak-Afrika erdeinek endemikus madárfaja. Elterjedési területe magában foglalja az Aurès-hegység cédruserdeit. A vizsgált faj, hasonlóképpen más harkályfajokhoz, fontos szerepet játszik az adott ökoszisztéma integritásának megőrzésében, mivel fészkelőodúkat készít, és így számos másodlagos odúköltő számára biztosít fészkelőhelyet. Észak-Kelet Algériában első alkalommal mértük föl az Atlasz-küllő költőodúk méreteit és tájolását a 2018–2019-es költési időszakban, különböző bioklimatikus zónákban. A terepmunka során pontszámlálást és odúkeresést alkalmaztunk. Az 52 odún végzett mérések eredményei alapján a bejárati nyílásoknál dominált a köralak (94.2%) az ovális alakkal szemben. A bejárati nyílások átlagos magassága és szélessége 7.26 ± 1.51 cm-es, valamint 7.11 ± 1.44 cm-es értékeket adott. A belső kamra mélysége és szélessége 35.42 ± 7.82 cm-esnek, valamint 17.95 ± 4.01 cm-esnek adódott. A belső kamra térfogatának átlagos értékeitől eltérően, a bejárat területe és orientációja szignifikáns kapcsolatban van a tengerszint feletti magassággal és klimatikus változókkal. A hegycsúcsok felé haladva az odúk egyre szélesebbek és egyre inkább nyugat-délnyugati irányba fordulnak. Az Atlasz-küllőnek ezen stratégiáját feltehetőleg az magyarázza, hogy nagy tengerszint feletti magasságokon előnyös számára a napfény maximális kihasználása, míg a ragadozók és kompetítorok kerülésének stratégiája gyakoribb közepes és alacsony tengerszint feletti magasságokon.