Kivonat:

A gyöngybagoly (Tyto alba) Magyarországon elterjedt fészkelőfajnak számít. A nyílt területek madara, állandó faj, télen is a fészkelőhelyek közelében tartózkodik. Állományára az aktuális táplálékkínálat és az időjárás mellett különféle antropogén tényezők is jelentős hatással vannak. A faj esetében a közúti gázolások okozta elhullás az utóbbi évtizedekben az egyik legjelentősebb mortalitási faktornak számít. Munkánk során a Délkelet-Magyarországon elhelyezkedő kistáj, a Csanádi-hát területén gyűjtött elütési és terepi megfigyelési adatokat dolgoztuk fel. Az elütési adatok gyűjtésének központi települése Battonya, míg az állományfelméréseké Kevermes volt. Battonyán 1995 óta jegyezzük fel az elütött gyöngybaglyokat, míg Kevermesről 2005 óta állnak rendelkezésre megfigyelések. A battonyai adatsor mellett a Csanádi-hát más településeiről származó elütési adatokat is felhasználtunk. A faj a térségben rendszeres, de csak kisszámú fészkelő, ezért mind az elütött példányok, mind a terepi megfigyelések száma viszonylag alacsony. Mindazonáltal lehetőségünk volt megvizsgálni, hogy hosszú távon és éven belül hogyan változott a faj elütött egyedeinek száma. Az elütések szempontjából az éven belül bimodális eloszlást találtunk. Az egyik csúcs télen volt, míg a másik elhúzódott július és november között. Előbbi a téli táplálékhiányra, utóbbi elsősorban a tapasztalatlan fiatal példányok önállósodását követő időszakra vezethető vissza. A terepi megfigyelési adatok időbeli eloszlása eltért az elütések dinamikájától, mivel a fajt elsősorban a nászidőszakban észleltük. Pontos állományának becslése nehéz a térségben, mivel elsősorban mezőgazdasági telepeken és padlásokon költ, ahol a fészkelő madarakat gyakran nehéz megtalálni. Kevermesi állományát ezzel együtt 3–4 párra becsültük, és az nem változott jelentősen a vizsgált időszakban. Azonos 28 éves időszakban, megegyező módszereket alkalmazva megállapítható, hogy a térségben a másik két legnagyobb számban fészkelő bagolyfaj, a kuvik (Athene noctua) és az erdei fülesbagoly (Asio otus) éven belüli elütési dinamikája jelentősen eltér a gyöngybagolyétól, ami elsősorban a fajok eltérő táplálkozási szokásaira vezethető vissza. A két különböző módszer eredményei alapján arra következtethetünk, hogy az elütött madarak száma arányos volt az adott faj helyi populációméretével.